Dalfordításaim

Idegen nyelvű dalszövegek magyarra fordítására tett első kísérletem gimnazista koromban történt, amikor német nyelvből megkaptuk házi feladatba Heine: Loreley című versének megtanulását. A tankönyvben benne volt Fridrich Silcher dalának kottája is, így eleve dallammal együtt tanultam meg a verset. Mire fel kellett mondani, addigra elkészültem egy magyar fordítással is, amit ott a német órán el is énekeltem. Ennek a fordításnak már csak az első strófájára emlékszem, de azt is inkább titkolom, mert sem a keresztrímek nem voltak hiánytalanok, sem a prozódia nem érte el a ma vállalhatónak ítélt minőséget. Ezért ismét tettem egy kísérletet a fordításra, amivel 2023.03.16-án lettem készen. Ezzel a legrégebbi-legújabb fordításommal kezdem a sort, majd a többit az eredeti művek keletkezési sorrendjébe rendezem, amennyire megállapítható.

Mikola Péter

Loreley

A Lore-Ley szikla nevének nőalakhoz kapcsolása 1801-ben jelenik meg először az irodalomban, Clemens Brentano: Godwi című regényében, de úgy, mintha egy idézett régi ballada lenne. Ettől további írók, költők, zeneszerzők fantáziája indult be. Liszt Ferenc is készített Heine versére két különböző dal-feldolgozást, azokra azonban nem alkalmazható a fordításom, mert teljesen máshogy tagolódik a szöveg.

Willekommen Mayenschein

A Neidhart von Reuenthal néven ismert 13. századi Minnesänger a középkor egyik legjelentősebb német nyelvű lírai költője volt. 132 dal maradt fenn a neve alatt, ebből 55 dallammal együtt. Meghatározhatatlan, hogy a fennmaradt strófák közül melyek származnak a 13. századi költőtől, és melyeket írtak később az utánzói. Pseudo Neidhart néven szokták emlegetni a Neidhart stílusban alkotó költők halmazát, mely ma már kibogozhatatlan.

2004-ben fordítottam magyarra az egyik ilyen, Neidhartnak tulajdonítható dalt, régizene-együttesünk, az Ungaresca Consort számára.

Narrat omnis homo

Valentin Rathgeber bencés szerzetes a javabarokk zeneszerzők kortársa volt, 3 évvel volt isősebb mint Bach és Händel, 4 évvel volt fiatalabb mint Vivaldi. 1711-ben szentelték pappá, ezt követően a Kloster Banz bencés kolostorban lakott, ahol prédikátor, orgonista, kórusvezető és zeneszerző is volt. A 18. században Banz a felvilágosodás egyik legfontosabb központja volt a katolikus Németországban, és számos elismert tudós szerzetest adott ki.

1729-1738 között Rathgeber tett egy tanulmányi „kiruccanást” egyéb városokba. Általában bencés kolostorokban szállt meg, 1735-ben Magyarországon, Pannonhalmán vendégeskedett. Előtte és utána pár évig Augsburgban lakott, ahol több részletben kiadta az „ Ohrenvergnügendes und gemüthergötzendes Tafelconfect” című gyűjteményt, ami a főételekhez játszandó „Tafelmusik” kiegészítéseként a desszerthez énekelendő dalocskákat gyűjtötte csokorba. Ennek a gyűjteménynek az első füzetéből (megjelent 1733-ban) való a leginkább „Mindenki bolondozik” címmel fordítható, eredetileg latin+német vegyes nyelvezetű ének, melynek eredeti szövegét nem sikerült fellelni, ezért a fordításnak nagy a blöffhányada. 2011-ben költöttem a magyar szöveget, és az Ungaresca Consort számára két furulyaszólamot és akkordkíséretet is szerkesztettem hozzá.

Amazing Grace

Napjaink egyik legnépszerűbb hálaadó énekének a története igen kacifántos. A szövege 1773-ban hangzott el először egy újévi istentiszteleten (ebből gondoljuk, hogy 1772-ben íródott), és állítólag egy 1748-ban átélt tengeri vihar emléke ihlette. A szerző fiatal korában rabszolgakereskedő volt, később áttért a papi hivatásra.

A jelenleg ismert dallamának legrégebbi fennmaradt leirata egy 1828-ban kelt levélen található kézírással, mely dallamnak viszont az eredeti szövege már elveszett. A szöveget 1835-ben hozták össze a dallammal. Időközben Európában kiment a divatból, feledésbe merült, de Amerikában megőrződött, majd a 20. században ismét elterjedt világszerte. Sok szöveg- és dallamváltozat kialakult, számtalan feldolgozásban éneklik. Az itt közölt kottaváltozatot a fellelt legrégebbi dallamlejegyzés alapján írtam le, beillesztettem a kézirat másolatát, és a szöveg 1779-ben kiadott legelső nyomtatott formáját is.

2021 év elején megkeresett Endl László hangszerkonstruktőr zongorista zeneszerző, hogy megengedem-e, hogy a dalnak háromszólamú nőikarra átírandó változatához felhasználja a fordításomat. Örömmel hozzájárultam, az elkészült kórusművet a pétfürdői Napfény Női Karnak, és karnagyának, Kutenicsné Izer Viktóriának ajánlotta. Mindkét személy érdemes a figyelemre:

Im tiefen Keller

Karl Müchler 1802-ben megjelent verseskötetében található a „Der Kritikaster und der Trinker” című Wechselgesang, vagyis két szereplőre szánt, felelgetős dalszöveg: (video) Ennek az egyik szerepéből született a dalocska, Fischer zenéjével.

Johann Ignaz Ludwig Fischer korának legnagyobb basszus operaénekese volt. Énekesi pályáját szülővárosában, Mainz-ban kezdte, majd Mannheim és München után került Bécsbe, ahol Salieri és Mozart új operáiban énekelte a nagy basszus szerepeket. Mozart az ő hangjára szabta Ozmin szerepét a „Szöktetés a szerájból” című operában. Amikor Fischer továbbállt Bécsből (Párizs, Róma, Nápoly, ...), Mozart szomorúan írta apjának címzett levelében, hogy pótolhatatlan embert hagytak távozni („man thut hier den Narrenstreich und lässt einen Mann weg, der nimmer ersezt werden wird.”)

2014-ben a Szekszárdi Szüreti Nemzetiségi Kórustalálkozón németül adtuk elő Tamási János basszus szólójával. Erre az alkalomra szerkesztettem hozzá két furulyaszólamot.