Szabad kultúra

Történt a közelmúltban, hogy egy önképzőkör jelleggel évek óta működő zárt online közösségbe becsöppent egy kiadó képviselője. Rögtön észrevette, hogy a közösség tagjai egymás számára megosztottak különféle forrásból származó kulturális javakat, többek között az általa képviselt kiadó kiadványai közül is. Felhívta a tagok figyelmét, hogy ez jogokat sért, és arra kérte őket, hogy az általa képviselt kiadótól származó megosztott írásokat távolítsák el.

A tagok eleget tettek a kérésének, ezért ezen túl a tagok által megszokott helyen már nem érhetőek el az említett kiadványok. A kiadó képviselőjének akciója bár bosszantó volt, de jogszerű. Egy olyan törvénynek próbált érvényt szerezni, mely az ő érdekeit hivatott védeni. Bár az iránt vannak kétségeim, hogy az intézkedése számára hasznos volt-e, csökkenti-e a számára vélhetőleg okozott anyagi hátrányt bármilyen időtávlatban, az iránt viszont nincs kétségem, hogy számomra hasznos volt, mert arra sarkallt, hogy utána nézzek, milyen jogi lehetőségek vannak olyan kulturális javak létrehozására, amely bármilyen széles nyilvánosság számára megosztható anélkül, hogy bárki beleköthetne.

Nem csak jogi lehetőségeket találtam, hanem a lehetőségek alaposan kidolgozott rendszerét, mellyel már jó ideje élnek a világon aránylag sokan. Ennek következtében létre jöttek olyan tartalmak, olyan kulturális javak, melyeket a szerzőik eleve olyan jognyilatkozattal hoztak nyilvánosságra, ami megengedi a korlátlan másolást, illetve a szerző választásától függően többféle felhasználási módot. A Creative Commons közössége dolgozta ki és fogalmazta meg azokat a licenceket, amelyek a nemzetközi jogrendszerbe illeszkedve lehetővé teszik a kulturális javak szerzői számára, hogy lemondjanak bizonyos jogaikról, melyek az alkotott mű kapcsán a szerzői jogi törvény alapján megilleti őket. Szabványosított formákat hoztak létre a jognyilatkozatokra, így azok a szerzők által egyszerűen beilleszthetők a művekbe, és a bennük található webes hivatkozás (link) a részletesebb magyarázatra mutat, pl. így:

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.

Mivel a bevezetőben említett eset zenei tananyagokat érintett, elsőnek ebben a témában osztanék meg CC licences kulturális javakat, melyeket a weben felleltem.

Bővebben a szabad kultúráról:

• Szabadkultúra-mozgalom (Wikipédia)
• Lawrence Lessig: Szabad kultúra (MEK)
• Szervác Attila: Szabad zenei közösségek és hálózatok