Ízelítő a lyra történetéből

• Definíció, témabehatárolás
• Az antik kultúrák líraféléi
  • A sumér "ezüstlíra" és rokonai
  • A bibliai zsidóság líraféléi
  • Egyiptomi lírák és hárfák
  • Görög lírafélék
  • Római és etruszk lírák
• Középkori és reneszánsz lírák
• Újkori nosztalgiahangszerek
• Lírák a jelenkorban
  • Népi lírák
  • Fejlesztési kísérletek
• Internetes források

Líraféle hangszereken elsősorban a hangtestből, két karból és egy keresztrúdból álló keretes-húros hangszereket értjük, amelyeknek húrjai a hangtest és a keresztrúd között feszülnek olymódon, hogy a hangtest rezgőlapja közel párhuzamos a húrozat síkjával.

Az ilyen lírafélék mellett szót kell ejtenünk a szintén "lira" nevet viselő vonóshangszerekről is, amelyeknek látszólag semmi rokonságuk nincs az előbb említett lírafélékkel, de talán mégis.

Itt egy még régebbi (Kr. e. 3200) sumér líra rekonstrukciója:

Itt jól láthatók a hangológyűrűk.

Szintén a Tigris és Eufrátesz völgyéből való ábrázolások:

Dobok és lírák a Zendsirli-i reliefeken
Két olyan líraformát láthatunk, amelyek kissé eltérnek az előzőektől.

Hárfa és líra a kujundsiki palota egyik reliefjén

Sumér hárfa ábrázolás és egy rekonstrukció

Megfigyelhető, hogy ezek a hárfák nyitott háromszögek, vagyis nincs kitámasztó rúd. Az ilyen szöghárfák építési módja korlátozza a felszerelhető húrok számát és az alkalmazható feszítőerőt. Az is érdekes, hogy használat közben a hangszekrény van felül, és a hangolókar alul. Később a kitámasztókaros hárfáknál ez a helyzet is megváltozott.

A reliefen az is látszik, hogy a hangolókaron gyűrűk vannak, nem pedig hangolószögek. Ez egy olyan hangolási megoldás, amely napjainkra teljesen kiment a szokásból. A rekonstruált példányon látható, hogy a készítője nem valósította meg ezt a megoldást.

Mózes 1. könyve (a teremtésről) 4.21
Az ő atyjafiának pedig Jubál vala neve: ez volt atyja minden lantosnak és síposnak.

Sámuel 1. könyve 16.23
És lőn, hogy a mikor Istennek lelke Saulon vala, vette Dávid a hárfát és kezével pengeté; Saul pedig megkönnyebbüle és jobban lőn, és a gonosz lélek eltávozék tőle.

Fenti idézetek héber nyelvű szövegében a lant illetve a hárfa helyén a "kinnor" szó szerepel. Sajnos eredeti hangszerleletek nem maradtak fenn, és hitelesnek tekinthető ábrázolások sem, annyi azonban a szöveges utalásokból valószínűsíthető, hogy a kinnor egy tízhúrú pengetőhangszer volt.

A legrégebbi ábrázolás a zsidóság hangszereiről a Bar Kochba háború (a zsidók második lázadása Róma ellen Kr. u. 132-135) idején veretett ezüstdénárokon látható:

A pénzérmék alapján rekonstruált hangszerek:

Látható, hogy ezek a rekonstrukciók nem vettek figyelembe semmi mást, csak a pénzérmére vert képet.

Az alábbiak viszont hangszerkészítési gyakorlati szempontok és egyéb információk figyelembe vételével készültek:

Látható például, hogy a pénzérmén ábrázolt húrok számát nem vette komolyan a konstruktőr (amit valóban kár lett volna), helyette a más forrásokból származó adat szerint 10 húrosra készítette. (A héber számmisztikában a 10-es számhoz a teljesség és a megváltás gondolata kapcsolódik.) Az is látszik, hogy a saját hangszerkészítési tudása alapján hanglyukat is készített, amivel előnyösen lehet befolyásolni a rezonanciaviszonyokat. A vastag merev karok és a citerafélékre jellemző hangolószögek meglehet hogy nem korhűek, viszont ettől jobban tartja a hangszer a hangolást, vagyis a gyakorlatban használhatóbb.

A fenti gömbölyded rekonstrukció alapjául szolgáló rajz egy 8. századi kódexben

A zsidó kultúrkörből további pengetőhangszerekre is találunk utalást:

A "nevel" bizonyos vélekedések szerint egy háromszögű, kitámasztókaros (trigonon-szerű) hárfa,
mások szerint viszont egy membrán-líra, vagyis a görög teknős-lírával rokon.

A "seminith" feltételezés szerint egy 8 húros lyra.

Krónika 1. könyve:
15.19
Éneklők: Hémán, Asáf és Etán, réz czimbalmokkal, hogy zengedezzenek;
15.20
Zakariás, Aziel, Semirámót, Jéhiel, Unni, Eliáb, Maaséja és Benája lantokkal a szűzek módjára;
15.21
Mattithja, Eliféle, Miknéja, Obed-Edom, Jéhiel és Azaziás, hogy énekeljenek cziterákkal a nyolczhúrú szerint.

A "czitera" a héber szövegben itt "seminith"-ként szerepel.

A 6. és 12. zsoltár címe utal rá, hogy ezzel a hangszerrel játszották:

6.1
Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.
6.2
Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
6.3
Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!
...

12.1
Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.
12.2
Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.
12.3
Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.
12.4
Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.
...

Homokkő relief 4. Amenhotep (Ekhnaton) idejéből (Kr. e. 1351-1348)
Látható rajta egy hatalmas álló líra, amit ketten pengetnek.

Egyiptomi szimmetrikus líra ábrázolás Formája a görög kitharához hasonlít, 12 húrt lehet megszámolni.

Szobor egy thébai sírkamrából (18. dinasztia) és egy rekonstruált szöghárfa

Íves hárfa rekonstrukciója (18. dinasztia, Kr. e. kb. 1390-1295) (Rogers Fund, 1943, Metropolitan Museum) 12 húros, hangteste nyitott, bőrmembránnal bevonandó. Hangolása gyűrűkkel történik, feszítőpálcák segítségével. Afrika és Ázsia egyes részein mind a mai napig használnak ugyanilyen hárfákat.

Falfestmény 3. Ramses (Kr. e. 1183-1152) sírkamrájából

Egyiptomi hárfák játékmódjai

Apollón kitharával - görög váza Kr. e. 5. sz.
	Kithara - Bernhard Ellis rekonstrukciója

Chelys-Lyra, görög, Kr. e. 400 körül Jolly Killmer rekonstrukciója - 1997. Héthúros fateknő-líra hangolókulcsokkal, felragasztott bőr-membránnal Kicsi, könnyű, ülve, állva és menet közben egyaránt használható.

Thourioi-i pénzlelet (Kr. e. 300-250) - Apollón és a kithara

Keret-hárfa, görög, Kr. u. 400 körül Meredith Walsh rekonstrukciója - 2000. Valójában egy ívelt hangtestű líra, amelyet ülő helyzetben, bal térdre támasztva pengettek.

Apollón teknőc-lírával A görög lírák többnyire héthúrúak voltak, ami megfelelt a hangrendszer két tetrachord összefűzésével történő előállításának. Ez esetben a középső húr a két tetrachord közös hangja, a teljes hangrendszer ambitusa mai terminológia szerint egy kisszeptim, vagyis egy egészhang híján egy oktáv.

Barbiton - hosszúkarú teknőc-líra

Nyolchúros kithara Készítette Párniczky Mihály 1978-ban L. Kecskés András tulajdona A nyolchangú hangrendszer szintén két tetrachordból áll elő, de olymódon, hogy van közöttük egy egészhangnyi "hézag", ezáltal a két szélső hang egy oktáv távolságra kerül.

Héthúros teknőclíra Készítette Spyros Zampelis Papp Árpád tulajdona

Festmény egy etruszk sír falán a Tarquinius-dinasztia idejéből Kr. e. 6. sz.

Középkori szász rotta Bernhard Ellis rekonstrukciói Észak-nyugat-Európa egyik legnépszerűbb és legelterjedtebb pengetőhangszere volt a kereszténység előtti időktől a középkor végéig. Az ókori nyugat-ázsiai és egyiptomi líraféléktől származtatható. A 10.-11. században a hangszer gyakran nyolcasra emlékeztető formát kapott, D alakú hanglyukakkal.

Ír cruit és walesi crwth Kb. a 12.-13. században valósították meg a líraféléken a keleti lovas népektől behozott játékmódot, a vonóval történő megszólaltatást.

Walesi crwth és angol crowd Bernhard Ellis rekonstrukciói Vonós lírák, melyeket a kontinensen vonós rottának is neveztek. A crwth a walesi bárdok hangszere, amelyet vállra véve, vagy térdre állítva használtak. Walesben a 19. század elejéig használatban maradt. Ez az a hangszer, amelynél megfigyelhető az átalakulás a pengetős lírából a vonós lírába. Még őrzi a régi keretformát, ami a vonós technikával funkcióját vesztette, és a későbbiekben meg is szűnik. A walesi vonóslíra érdekessége, hogy a fogólap fölött futó játszóhúrok mellett burdon-húrjai is vannak, amelyek akár a vonóval, akár a bal hüvelykujjal pengetve is megszólaltathatók, folyamatosan ismételve egy alaphangot, ami a középkor zenéjében elterjedt szokás volt. Ez a játéktechnika a későbbi vonóslírákon továbbfejlődött. Hangszerépítési érdekesség, hogy a húrokat alátámasztó láb az egyik végén nem a fedőlapra, hanem a hanglyukon átnyúlva a hátlapra támaszkodik. Ezt a megoldást később a hegedű-féle hangszereknél a "lélek" (rezgésközvetítő fapálcika) beépítésével tették szükségtelenné.

Lira da braccio A reneszánsz vonóslírák kisebbik, magasabb fekvésű változata. A 15. századtól kezdve használták. Hangtestének fedőlapja domború, belül lelke van, vagyis van egy rezgésátvivő fa pöcök a fedőlap és a hátlap között. Hét húrja közül öt van a fogólap fölött, kettő mellette, amelyeket akár vonóval, akár a bal kéz hüvelykujjával pengetve meg lehet szólaltatni. A fogólapra néha bundokat is kötöttek sodrott juhbélből, hasonlóan a korábbi fidula-féle, vagy a későbbi viola-féle vonós hangszerekhez. Vállra fektetve használták, akár a mai hegedűket, brácsákat.

Lira da gamba, másnéven lirone A reneszánsz vonóslírák nagyobbik, mélyebb fekvésű változata. 11 és 14 húros változatairól tudunk (ebből 2 burdon a fogólap mellett), de csak leírásokból és rajzokból, eredeti hangszer nem maradt fenn. A fogólapon felkötött bundok voltak, a láb enyhe íve és a sok húr lehetővé tette az akkordjátékot is. Térd közé fogva játszottak rajta. Az itt látható rekonstrukció Praetorius "Syntagma Musicum" című könyve alapján készült, Marco Ternovec belga hangszerkészítő munkája.

Lyra-cister, olasz, 16. vagy 17. század Keverékhangszer. Nyaka, húrozata, játékmódja alapján egy theorba-ciszter, vagyis basszushúrokkal kiegészített lapostestű gitárszerű hangszer, de a test formája egy ókori lírára kíván emlékeztetni.

Francia lyra-gitár Francois Roudhloff, Párizs 1810 körül

Angol lyra-gitár Clementi, 1810

Lyrahárfa-gitár, William Eaton

Lyra-gitár Riccardo Marasco tulajdona

Egy afrikai líra, és egy hasonló által inspirált készítmény Peter Whitehead-től

Vonós lírák a Fekete-tenger déli partjainál elszigetelten élő pontusi görögöknél, és Kréta szigetén vannak használatban napjainkban is.

Krétai vonós lyra (fent) és pontusi lyra (lent) Ezeknek láthatóan semmi közük nincs a pengetős lírákhoz, de valami oknál fogva ezek az ázsiai eredetű hangszerek a görögöknél lyra nevet kaptak. Ennél még érdekesebb, hogy a pontusi lyra "kemence" néven fordul elő a törököknél.

Fejlesztési kísérletek

Edward V. Dick lírái

Lyra, William Eaton

Mourne Grange Kelta Lyra, Clifford Paterson

Az elnevezés ne tévesszen meg senkit!
Ez a hangszer az írországi Mourne Grange Camphill Community saját fejlesztése, amely John Billing muzsikus és Clifford Paterson hangszerkészítő együttműködésével jött létre.
John Billing a sérült emberek számára vezetett terápiás zenei műhelyében is alkalmazza ezt a hangszert, amellyel koncerteken is közreműködik.
Figyelemreméltó a hangszer 3 oktávos hangterjedelme, amely egy kisebb ír hárfáéval vetekszik, és játékmódja is hasonló, ugyanakkor tömege és terjedelme kisebb.

A sumér, kelta, germán lírafélék alapvető jegyeit magán viselő hangszer
Készítette Mikola Péter 2003-ban

Képes beszámoló a lyra készítéséről