Szabolcsi Bence (Bp., 1899. aug. 2. - Bp., 1973. jan. 21.): zenetörténész, az 
MTA tagja (l. 1948, r. 1955), Baumgarten-díjas (1933), Kossuth-díjas (1951, 1965). 
~ Miksa fia, ~ Lajos öccse. A bp.-i tudományegy.-en jogot, irodalomtörténetet és 
filozófiát (1917-20), a lipcsei egy.-en zenetudományt, művészettörténetet és 
történelmet (1921-23), a bp.-i Zeneakadémián Kodály Zoltán, Weiner Leó és 
Siklós Albert tanítványaként (1917-21), Lipcsében (1921-32) Karg-Elert 
irányításával zeneszerzést tanult. 1923-ban Albert Hermannál doktorált. 
Disszertációja: Benedetti und Saracini, Beiträge zur Geschichte der Monodie. 
1923-tól Bp.-en zenekritikus, szerk. és kiadói lektor. Társszerk.-je volt a 
Zenei Szemlének (1926-29), Tóth Aladárral a Zenei Lexikonnak (1930-31). 
1936-ban a londoni Royal Asiatic Society tagjává választotta, 1938-ban a 
Nemzetközi Zenetudományi Társaság, 1940-ben a Nemzetközi Népzenei Tanács, 
1960-ban a finn Kalevala Társaság. 1945-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti 
Főisk. zenetörténet tanára; megalapította (1951) és haláláig irányította a 
zenetörténészképzés első mo.-i műhelyét, a zenetudományi tanszakot.