Pánsíp 
(syrinx), ősrégi pásztori hangszer: különböző hosszúságú és
hangmagasságú (oldalnyílásnélküli) sípokból álló köteg, melynek tagjai
viasszal vagy fonadékkal vannak egymáshoz erősítve, olymódon, hogy
felső végük rézsútos vonalban egymás mellé kerül s így a dallam
követelményeihez képest a száj mentén végigcsúsztatható. A P., melynek
eredete a távoli őskorba nyúlik vissza, a föld egész területén
elterjedt s egyes népek műzenei gyakorlatában is szerepet játszik
(román népi együttesek stb.); Mozart Varázsfuvolájában Papageno
hangszere s mintegy a legősibb és legegyszerűbb emberi muzsikálást
szimbolizálja.