Orgonapont 
(ném. Orgelpunkt, fr. point d'orgue, vagy pédale, ami fermátát
jelenthet; ang. pedal point), a basszus (legmélyebb szólam) olyan
kitartott hangját jelenti, mellyel egyidejűleg a többi szólam kisebb
értékekben és változó összhangokban mozog; a váltakozó összhangok
egyrésze többnyire idegen hangokat hoz az O. hangjához képest, miáltal
ezt mégjobban kiemeli. Az O. célja a régi polifóniában egy-egy fontos
dallamhang hangsúlyozása, a zene újkorában egy-egy harmóniai funkció
kiemelése (ilyenkor leggyakoribbak a domináns- és tonikai O.-ok) főleg
zárlatokban vagy a befejezés előkészítésére (fugák befejezőrészében
gyakori a domináns-O. és az ezt követő, lezáró tonikai O.). A 12-14.
századbeli többszólamú formák közt egyes <organum>-ok (l. o.)
használták már az organicus punctus-t (jellegzetes
<organum-kottát>, többnyire <longa>-alakút), mely a gregorián
korális-dallamot intonáló tenor- (vagy orgona-) szólam egyes fontos
hangjait jelölte s nem volt pontosan meghatározott időtartama (addig
nyújtották, míg a másik szólam a megfelelő ellendallam-részlet végére
nem ért). Az O. történeti kifejlődésére döntő hatással volt a régi
orgonák nehézkessége és egyes népies hangszerek (lyra, duda stb.)
bourdon-jai. Legnagyobb szerepe van az orgonaprelúdiumban és a musette
nevű táncban. Újabb zeneszerzők közül főleg Schumann, Brahms,
Csajkovszki és Reger aknázták ki különleges hatások szolgálatában. Ha a
hosszan szóló basszussal egyidejűleg nem változik a többi szólam
összhangja, akkor a kitartott basszus elnevezést használjuk (Wagner:
<Rajna kincse> előjáték). Ha a kitartott hang más (magasabb) szólamban
van és az összhangok is váltakoznak közben, szintén beszélhetünk O.-ról
(O. valamely középszólamban vagy a felsőszólamban; l. pl. Mendelssohn
<Gyászinduló>-ját), de ilyenkor inkább <kitartott hang>-ot vagy <fekvő
hang>-ot mondunk. A tonikai O. leggyakoribb esztétikai szerepe:
szélesebb nyugalmi foltot (vonalat) állítani elő; a domináns-O.
leggyakoribb szerepe: felfokozni a várakozást és késleltetni a forma
valamely fontos csomópontjának (határpontjának) beálltát. Beethoven pl.
a visszatérés (repríz) előtt igen sok esetben alkalmaz domináns-O.-ot,
Brahms D-moll hegedűszonátájában az 1. tétel kidolgozási része végig
domináns-O. V. ö. A. Michaelis: Die Speziallehre vom Orgelpunkt (1889)
és az összhangzattanokat. Molnár