Nomos (gör. a. m. ), az ógörög zenében a klasszikus esztétika szabályainak megfelelő, emelkedett jellegű dallam, főként vallásos dalkompozíció, zsinórmértékül szolgáló (instrumentális vagy vokális) melódia-típus (határozott strófikus forma nélkül), amilyen a kithara- és aulos-irodalomban egyaránt nagy szerepet játszott. Előadása monódikus volt (szóló-énekes, illetve -játékos adta elő). Legnagyobb mesterei a Kr. e. 7. században Olympos (az aulodikus N. irodalmának megalapozója) és Terpander (a kitharodikus N. megteremtője). A Kr. e. 4. században már főként a virtuóz kitharódia többtételes dalformáját értették N. elnevezésen. L. Görög zene I.