Kájoni 
(Kajoni) János, csiki ferencrendi szerzetes, orgonaépítő, orgonista és
muzsikus, (1629 v. 1630. Jegenye, -1687 ápr. 25. Gyergyószárhegy).
Tanulmányait Csiksomlyón (szerzetesi fogadalma 1648 és 1649), majd
Nagyszombatban végezte (Itt szentelték pappá 1655). A mikházai,
szárhegyi és csiksomlyói ferences rendházak főnöke (Mikházán 1666-69,
Szárhegyen 1669-75.) 1675-78. az erdélyi ferences custodia őre, 1676.
püspöki helynök, 1686. pater custodiae. Zenei dokumentumok buzgó
gyűjtője és feljegyzője, maga is énekszerző és fordító; kétségtelenül
tőle származó kompozíciók ezidőszerint nem mutathatók ki (a K.-ről
elnevezett kódexben ilyenekül megjelöltek már előtte feljegyzett magyar
miseénekeket), de lehetséges, hogy zenét is szerzett. A korabeli
külföldi zeneirodalom iránt rendkívüli érdeklődést és fogékonyságot
tanult: Viadana, Banchieri, Rovetta, Hammerschmidt, Schütz és mások
művei jelentős számban fordulnak meg kezén s azokat gonddal másolgatja;
a csirázó magyar egyházi műzenét szeretettel kultiválja (litániák) s
tán maga is komponál egyet-mást; de felfigyel a magyar román, cigány
népzenére, magyar világi dallamokra is és a magyar zene történetében
korszakos jelentőségű feljegyzésekben örökíti meg őket. Feljegyzési
módja legtöbbnyire a 17. században általánosan használatos
(Ammerbach-féle) orgonatabulatúra. Főbb zenei kéziratai: az un.
csikcsobotfalvi kézirat (nem tabulaturás, hanem kottás egyházi
énekgyűjtemény, talán Cantionale-jának konceptusa) 1651-76 között; a
róla elnevezett kódex 1634-71. (Seregély Mátyás, Tasnádi Bálint és K.
orgonatabulaturás feljegyzéseivel; külföldi eredetű egyházi művek,
magyar népi táncdallamok, egyházi és világi énekek, francia
szvitmuzsika stb.), Organo Missale 1667 (orgonatabulaturás mise- és
litánia-gyűjtemény [39 mise, 53 litánia], egy sor értékes magyar
litániadallammal), Sacri Concentus 1669 (orgonatabulaturás
Viadana-másolatok stb.). Egyéb, részben zenetörténeti érdekű,
nagyjelentőségű művei, illetve gyűjteményei: A Cantionale Catholicum c.
nagy kath. énekszöveg-gyűjtemény (megj. 1676, új kiad. 1719, 1805),
nagy kéziratos himnusz-gyűjtemény, A Custodia története 1650-84.
(Fekete könyv) stb. Az 1659. felszerelt prázsmári orgona mintájára
orgonát épített Csik, Szárhegy, Mikháza és az udvarhelyi jezsuiták
számára; Alfalvi Péter és Ferenczi Miklós klerikusokat orgonára
tanította. Csiksomlyón 1676. könyvnyomdát létesített, melynek
kottatípusai is voltak (az 1676-iki Cantionale a greg.
zsoltárintonációkat is közli). főbb zenei vonatkozású irodalom:
bartalus István: a magyar egyházak szertartásos énekei a XVI. és XVII.
században, 1869 (az Org. Missaleről), Seprődi János: A Kájoni-codex
irodalom- s zenetört. adalékai, Irodalomtört, Közl. 1909 (a kódex főbb
magyar dokumentumaival), Jénáki Ferenc: Kájoni János énekeskönyve és
forrásai, Kolozsvár 1914, Boros Fortunát: A Kajoni-kódex első írói,
Erd. Írod. Szemle 1924, ugyanattól: Az erdélyi ferencrendiek, Kolozsvár
1927, Domokos Pál Péter: A csikcsobotfalvi Kájoni-kézirat, Zenei Szemle
1929 és Irodalomtört. Közl. 1929. A K.-kódex négy (addig kiadatlan)
magyar táncdallamát (Szabolcsi B. átiratai) közzétette Sztankó Béla, A
lőcsei tabulaturás könyv choreái c. tanulmánya (1927 mellékletében.
Szabolcsi.