Diesis 1. Er. görög értelme <áteresztés>, a zeneelméletben kis hangközök általános neve volt, ill. a háromféle hangfaj szerint más és más értékű D.-ek voltak. A diatonikus énekben a tetrachord azaz a quart (4/3) két (egyenként 9/8) egész hangjának levonása után maradt rész (256/243) azaz a leimma, a maradék; ez a hires pythagorasi szám, ez a kis félhang fejezi ki a D. értékét. A kromatikus és enharmonikus nemben pedig az un. , a zsúfolt részt alkotó két hangköz és két D. A kromatikus D., azaz félhang neve apotomé, ez a görögök szerint nagyobb a diatonikus D.-nél (2187/2048); nagy félhang. görög teoretikusok a kromatikus D.-t 1/2 hangnak, az enharmonikust 1/4 hangnak, számítják. Czebe. - 2. Enharmonikus intervallum, negyedhangköz értelemében a 16. század zenei reneszánsz-mozgalmában merül fel újból; N. Vicentino és F. Colonna 1550. il. 1600. körül fel akarták újítani az antik zene mindhárom hangnemfaját és hangszereket is készítettek D.-szel. 3. A. m. kereszt # (ol. diesi, fr. diése v. diéze), pl. fisz-dúr olaszul: fa diesi maggiore, franciául: fa diéze majeur.