Bárd 
ősi énekmondó; bárdok, az európai kelta őslakók népi énekes-kasztja,
melynek tagjai főként hősi énekeket adtak elő crotta-kísérettel, később
hárfával. Legnevezetesebbek az ír (1690-ig) és a walesi B. ; a skót B.
kasztja 1748-ig maradt fenn. A skandinávok között a skaldok őrizték az
ősi énekmondás tradícióját (9-13. századig). Valószínű, hogy a
középkori breton jongleurök a régi B. utódjai, kik praxisukban számos
nyomát tartották fenn az ősi kelta énekmondásnak (v. ö. Lederer:
Ursprung und Heimat der mehrst. Tonk. 1906. stb.). az évente
rendszeresen megtartott walesi eisteddfod nevű énekünnepségek
(gyűlések) mai napig is őrzik a bárdok e régi szokását. V. ö. Walker:
Historical memoirs of the Irish bards 1786 és Jones: Musical and
poetical relicks of the Welsh bards 1786-1824.