Aulos. A görögök egyik legfőbb, fúvós hangszere, hosszúkás . Vagy egymagában szerepelt (ez a művészeti ág az auletike), vagy éneket kísért (aulodia) az előbbi első mesterének Olympost, a másodikénak Klonast tartották. a múzsai versenyekben népszerűbb volt az auletike, így a Peloponnesoson ősidők óta és a delphii pythói versenyeken Kr. e. 582 óta az aulodia utóbbi helyen rövidesen megszűnt s a hellenisztikus korbeli thymelikus agonokon is eltűnik a Kr. e. I. sz. óta. a kultuszban igen nagy szerepe volt. Áldozatoknál, főleg orgiasztikus (Dionysos- és Kybele-) kultuszcselekményeknél ez volt a kísérő hangszer. Az irodalmi műfajok közül az elégiát, a dithyrambost és a tragédia kardalait auloskiséret mellett énekelték. A tipikus görög zeneértékelésben, amellett, hogy könnyebbnek tekintették a lantjátéknál, a nagy pedagógiai és államelméleti gondolkodók a nevelés eszközei közül (elméletben) kizárták, mint a léleknek ártalmas zenét. Általában barbár jellegűnek tartották éles, erős hangja miatt. Pedig a szó maga görög, jelentése . Igazi nemes görög hangszernek azonban a kithara számított. A két hangszer együtt ritkán szerepelt. Az iónok Kis-Ázsiában az első A.-művészek, ők magát a játékot valószínűleg Keletről tanulták el. Az A.-t a görögök kettős sípként használták, ezért görög neve mindig többesszámú, . A két, egyforma hosszúságú szár egy közös fúvórészből ágazott ki. A fúvórészben egyszerű rezgő csap volt; anyagának kiválasztására nagy gondot fordítottak. A játékos, kül. koncerten, széles szíjkészülékkel takarja el arca eltorzulását játék-, illetve erős fúvás közben. Eredetileg 3 lyuk elegendő volt a tetrachord hangjainak kihozására, utóbb a lyukak szaporításával elérték az oktáv és a duodecima játszását is. A római korban elmés billentyűs szerkezet még további lehetőségeket teremtett. A két cső alkalmazása egyes alkalmaknál bizonyosan csak a hang erősítésére szolgált. Egyébként azonban a heterofónia céljára volt jó: az egyik síp külön hozta a melódiát (a jobboldali, mélyen), a másik (a baloldal, magasan) a kíséretet. Anyaga (sohasem volt fémből), nagysága, eredete, kiállítása, diapasonja szerint igen sokféle fajtáját különböztették meg. A rómaiak tibia néven szintén alkalmazták. A hellenisztikus római világ orgiasztikus (Dionysos- és Cybele-) kultuszaiban való szerepe miatt az egyház üldözte s a Kr. u. 5. sz. óta végképpen eltűnik a kereszténység területéről. V. ö. Pauly-Wissowa, Realenzykl., H. Guhrauer: Zur Gesch. der Aulodik (1879), A. Howard: The aulos or tibia (1893), C. Sachs: Die Musikinstrumente d. Griechen (1928). Czebe.